Zöld, vörös és
barna levelek szűrik meg a napsugarakat. Belekarolnak a lágyan hulló
esőcseppekbe és kacér táncot lejtenek az ablak előtt. Már nem is olyan komor a
város. Kilométerenként váltják egymást az évszakok a határban. Érett kukorica
követi a zöldellő gyerekrepcét, majd a kopár szürkeség emlékeztet az idő
múlására. Igazodik a gondolataimhoz a táj, nincs tavasz, sem ősz, nincsenek
végletek. Csak lendület van. Ragyogó képek villannak a retinámba, élvezem a
privát vetítést. A film szinte ugyanolyan, mint a világ maradék része. Ez
csupán színesebb, markánsabb, tündöklőbb, dallamosabb. Állandó élethelyet
varázsoltam az egykori búvóhelyből. Elérhetővé váltak az egykor messziről és
félve csodált magasságok. Mindennapossá a csodák, lehengerlővé a mindennapok. Nem fér el a kétely, a volna, vagy a ha. Állítólag
nem változott a világ, de elég felülni a hintára és elfér a tenyeremben a
messzeség.
Van még hely,
belépő nincs. Akarom, hogy ne csak képeslapon lásd az itteni csodákat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése