Van, amikor nem értem,
mint mond a Mindenség. Hiába artikulál, hiába, gesztikulál és illusztrál, úgy
nevetek az egészen, mint egy elhallott viccen. Máskor inkább elengedem a fülem mellett
a mondanivalóját. Boldogan hintázok tovább nem törődve az üzenetekkel. Csak azt hallom meg, amit kedves a fülemnek.
Semmi nem tud
kizökkenteni a békességből. Kis bódhisszatvaként ülök a forgalmas út közepén, varázslatos
muzsikát komponálnak az elhaladó autók, elixírként csorognak le az esőcseppek.
Cirógatják az arcom és a karom, míg eggyé nem válnak az alapokkal.
Tökéletes állapot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése