Öntudatlanul
visznek előre a lábak, elvarázsol a város zsongása. Ismerősen ismeretlen arcok
soksága keresztezi az utam. A változás állandósága teremt új tereket. Az elme
irama visz előre az úton, lejtőből emelkedő, akadályból kapaszkodó lesz. Pillanatok
odázzák el a kérdéseket.
A hintából kiszállva nehéz a földön járni. Kitart
a lendület, nem engednek az elemek. Macskakőről macskakőre rakom a lábam, máséból
a másikéba a kezem, billentyűről billentyűre az ujjaim.
És látok mosolyt,
rohanást, port és tüzet. Ő betűket és ragyogó csillagot. A Hold sarlójáról
lábat lógatva csodálom a világot. Tovább hiszem, hogy minden jó.
