Hajnal

Üdítő belemarkolni a hajnali levegőbe. A sűrű pára miatt kézzelfoghatóvá válik a világot megtöltő semmi. Észrevétlenül gondolatok, szavak és mozdulatok csúsznak ki a korán ébredő kezei közül. Kevesen nevetnek a reggeli vonaton, kevesen tudják, hogy a mindennapi meglepetés nemcsak elhasznált klisé. És aki tudja, az sem mindig hiszi el. Jobb kezével legyint, mintha ismerné, mit rejteget számára a holnap.

Íratlan szabályok kusza szabálytalanságán keresztül hintázok. Addig látok el, ameddig engedi a kötél. Érdeklődve hallgatom a messziről jött emberek beszámolóját. Más fényeket és ízeket hoznak. Elsőre nem mindig passzolnak a recepthez, megkóstolva mégis új távolságokat hoznak testközelbe. Ismeretlenül is ismerjük egymás történetét, kockák helyett urimmal és tummimmal játszunk.

Átjár az őszi szentimentalizmus, figyelmesen követem a levelek táncát, a kukorica nyújtózását, a rózsák másodvirágzását és az alakok összefonódását. Nem gúnyolódom a sorsukon, hanem velük együtt mosolygok.