nagyszínpad

Kiállok a világot jelentő deszkákra. Hallom, ahogy a gyér faágakon tapsolnak a levelek, majd elcsitulnak, kezdődhet az előadás. A folyó másik partján vadásznak. Érzem, ahogy megfeszül a vadász vállában az izom, érzem, ahogy koncentrál. Érzem az állat riadtságát, a körmök eszeveszett kaparását, a menekülés szagát. Eldördül a puska. Egy pillanatra vadász vagyok, vad és töltény. Összeérnek a világok, sebesen cikáznak a gondolataim, a levelekkel együtt elviszi őket a víz. Hirtelen nem számít a világ.  Kiprovokáltam értem és ellenem a körülményeket. Annyi a dolgom, hogy élvezzem a gyümölcsét és a lehető legtöbbet tanuljak.

Jó itt állni. A természet nem ítél. Nincs keret, kép, skatulya, vagy archetípus. Tudja, hogy mit akarok.