Összetörve másztam ki az ágyból. Semmi kedvem a nappali világossághoz, nincs kedvem megmosakodni, kávét főzni.
Persze, ez nem kedv kérdése, ez már automatikus művelet. Már a kávézásnál
elindult valami. Jó zene szólt, vigyorogva szaladtam fel a lépcsőn, hogy
bepottyanjak még álomszagú irodám nyikorgó székébe. És azóta tart. Már közel öt
órája tart ez a megmagyarázhatatlan lendület. Olyan, mintha valaki lesné a
kívánságaimat és mindig azt tolja elém, amire szükségem van. Kezdődött egy
ötlettel, a megvalósítás volt a folytatás. Utána egy olvasnivaló, amit
továbbítottam, mert ha engem boldoggá tett, másnak is tetszeni fog. Egy másik
írás. Az utolsó karaktereknél kihúzom magam, meghallom az angyalok kórusát,
beragyog a késő délelőtti nap. Valóra vált álom illat lengi be a szobát. Egy déli
telefon a hab a tortán, ami egy újabb csöndben megfogalmazott vágyat teljesít.
Legszívesebben
szétosztanám a lendületet, édesség helyett mosolyt tennék a cipőkbe vasárnap
reggel. Cukor helyett boldogsággal édesíteném a kávét, pénz helyett élettel
segíteném a rászorulót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése