Valóság

A Hajnal meghazudtolja a régi szabályokat. Lódobogásként hangzik a nesztelenül járó macska loholása. Mosolyogtató a pirkadatkor is zsörtölődő utas panasza. A messzeséget fürkészik a szemek. Nappal itt utcák, házak és fák állnak, hajnalban azonban egy sötét masszává olvad a horizont. Nemcsak könyvet olvasok, hanem a sorok közé rejtett emlékek és társítások is megelevenednek a képzeletemben, így sokkal szórakoztatóbb az út.

Estére levetem a vállamon hurcolt terhet. Elég néhány lépés ahhoz, hogy egy másik világban érjen földet a lábam, ahol forró a homok és csúszik a kavics.

Különös kérdések foglalkoztatják az elmét, szokatlan témákat járnak körbe a gondolatok, új helyzeteket teremtenek az álmok.  Feszegethetőek a szabadság határai, van lehetőség a szabályokban, meglátom magam más szemében? Fogódzót ad az önmagát örökké ismétlő történelem. Így is volt már, és mégsem.

Nem kellenek válaszok, leveszem a cipőm és a földhöz legközelebb érve lábujjaimmal beletúrok az összefújt sárga levelekbe. Hagyom, hogy a talpam megérintse a nyirkos földet, majd a levegőbe emelkedve elérje az ég alját. Épp elég ennyi a valóságból, szememet behunyva haladok tovább az ösvényen, amelyet szivárványok szegélyeznek.