Gyorsvonatként robogna
el az élet, a rohanó hónapok nem hagynának időt a falevelek táncának
ellesésére. Az ellenállás a legnagyobb érdem. Szembeszéllel dacolva nem hagyni,
hogy az arcomra fagyjon a mosoly. Párna alól kihúzott kézzel belemarkolni a
hideg fehérségbe. Türelemmel várni az ügyintézésre, bizsergő talpakkal
hallgatni, zártszemekkel látni. Nagyokat látva megtanulni, hogy az élet valóban
üdvlelde. Elhinni és elhitetni, hogy hintázva csak jó lehet.
Kódolva van a
bohémság, fejtegetni sem kell, csak hagyni, hogy magával ragadjon a lendület. Álmot
látás helyett álmot élni, helyváltoztatás helyett utazni, nagyotmondás helyett
nagyot hallgatni, okosság helyett bölcsességre szomjazni.
És soha ki nem
szállni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése