2016. november 29., kedd

Pótol

Hajnalban a rigók kérnek táncba. Este már a baglyok kísérnek haza. Nem zakatol az agy az eseménytelenségben, valami furcsa mégis foglalkoztatja a gondolkodót. Milyen gyorsan válik elengedhetetlenné a félve követett álom? Meddig élvezhető még? Mikor szigetelődnek el a vágyak, mint a mohával benőtt fakéreg? Mit lehet számon kérni, amikor nincsenek elvárások? Mit kell magyarázni, amikor nincs mit magyarázni?

Puha fotelben ringatózva napsugár fedi el az arc tökéletlenségeit. Nincsenek is már tökéletlenségek, sem megoldásra váró feladatok. Csak a gőz van, apró mennyországgá változtatja a pamlagot az elmét betöltő édes massza.

Keressük a fordítottat a simában, keressük a kérdést a kijelentésben. Helyette fordítani, simulni, kérdezni és kijelenteni kellene.


Pótló busz, pótló szó. Pótló szív.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése