Különös színekben pompázik a
koraesti égbolt. Rózsás fények fokozzák az eufóriát. Az árnyékok eltakarják az
út repedéseit és a gyümölccsel megrakott faágak fáradtan hajolnak rá a rozoga
kerítésre. A pirkadat sem más, az álmos felhők mögül kibújó napsugarak mosolyt csalnak
a fényt éppen csak szokni próbáló szemekbe. Minden nap elbűvöl valami újdonság,
mosolyok és kedves szavak bontják a falak mállott tégláit. Új történeteket
mesélnek az öregek és pókhálóként futnak össze a szálak. Annyira lepődök meg,
amennyire a helyzet megkívánja, és emlékezetem tábláiba vésem a szavakat,
mozdulatok. Feneketlen kútba gyűjtögetek.
Mindig azt halászom elő, amire
épp szükségem van. Vagy csak felrakom a lábam a kút szélére és elégedetten
tekintek körbe a tájon. Szép világot kreáltam, ahonnan gyönyörű a kilátás és az
éjszaka is csodákat rejt.
A napnyugta fényében sütkérezve
szememmel követem a fonalat. Mennyivel egyszerűbb lenne a világ, ha elhinnénk
azt, amit tudunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése