Fáradtan is
zakatol az agy. Az ember azt gondolná, hogy ilyenkor már helyük és idejük sincs
a gondolatoknak és mégis. Annyi mindenen dolgozhatnak, út, érzés, élet. Kétellyel
megrakott csomagok sorakozhatnának a bejáratnál. Bizarr képzetek hajtogathatnák
a nyugtalansággal bélelt ruhákat. Örökké békétlen elme szortírozhatná a fontosnak
és haszontalannak tűnő holmikat.
És mégsem.
Zakatol bár, de igazából türelmetlen. A kisgyerek lelkesedésével várja az
indulást, és az öregek megnyugvásával az érkezést.
Már csak a nagyja
vár, de most mégsem ez a neheze. Azon már túl van és a nyertesek magabiztosságával
vág neki az útnak. A hétvége zajára alszik el, egósimogató emlékek húzzák rá a
takarót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése