Június

Arcon csap, hogy elsunnyogott fél év. Észrevétlenül osonva, olyan gyorsan, hogy nyomot sem hagyott maga után. Hitetlenkedve hunyorgok bele a reggeli napsugarakba, nem, ez nem lehet. Hiába keresem a kapaszkodókat, csak régi, jól beágyazódott gyökereket találok, amiket csak átlépni lehet. Olyan ez, mint a folyópart, ahol látszólag csak az omladozó móló mutatja az idő múlását.

Ébredés, mosoly, munka, élet, mosoly, morgás, élet, ötletek, öröm. Ez a nap is eltelt, nyugtázom. És arcon csap, hogy a fél év alatt minden nap ilyen volt. Számtalan terv, ötlet, vízió érett meg, amiknek ez az időszak volt a tökéletes táptalaj. Nem kell mindig megváltanom a világot és alapjában megrengetni a szerkezetet, van, hogy elég a folyamatos karbantartás. És micsoda elégedettséggel tölt el a felismerés.

És micsoda boldogság tudatosítani, hogy lesz ez még így se.