Május

Május egy köztes idő, nekem mégis olyan, mintha most kezdődne az élet. Még nem nyár, de már nem is tavasz. Már nem hajtás, de még nem is semmittevés. Olyan ez a hónap, mint későn ébredőnek a korai napsugarak. Kiégetik a z álmot a szemekből, de mégsem lehet haragudni rájuk. Kócosan vigyorgok bele a napfénybe, hiába ellenkezem, magával ragad a pacsirtaének. Nem hagynak nyugodni a történések, legszívesebben mindenbe belevetném magam és egész nap lubickolnék a betűtengerben. Izgalom szaga keveredik a harmat és az elnyíló repce illatával. Izzadt tenyerek és mosolyra húzódó, nyáltól habzó szájak közt keresem a helyem, amit újra és újra megtalálok.

Folyóparti nádas, nagyvárosi parkoló, forgalmas kávéház, telepakolt munkaasztal, mindenhol megtalálom önmagam.

Májusban nincs helye a melankóliának, a letisztázás hónapja ez, nem a megvalósításé. Hagyom, hogy tovább induljanak a korábban elhintett gondolatfoszlányok, Idővel én is utánuk indulok.