Szeretemidő. Az esőkopogás
nemcsak elalváshoz tökéletes, de előadás alatt is megnyugtató volt hallgatni,
hogy gördülnek le a magas ablakokon az esőcseppek. Mintha máshogy telt volna az
idő. A nagy embereknek nagy szavaik vannak erre, ők azt mondanák, hogy
szakrálisba váltott át a profán, ünnepi lett a hétköznapi.
Színes esernyővel
baktattam a városon, csakazért is mosolyogva, legbelül tudtam, hogy nem én
vagyok az egyedüli. Illatos kávézóban kortyolgattam az életet, nem érdekelt a
világ gondja, sem másé. Az eső elmossa a bajokat, mint az út porát. Képzeletben
kicsit elkalandoztam, kizökkentett, amikor belegondoltam, másnak mit jelenthet
ez az idő. Nem tudtam megfékezni a gyorsuló szívdobogást, ahogy a széles mosolyt
sem. igen, olyan is lehet, nyugtáztam megelégedettséggel és nagyot kortyoltam a
kis kávémból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése