Azt mondják, a
gyerekek élete csupa móka és kacagás! …és furcsa tudatosítani, hogy az én
életem még a gyerekekénél és mókásabb és kacagósabb. Pedig állítólag már nem
vagyok gyerek, ennek ellenére magam sem tudom, mikor éreztem magam ultoljára
úgy, mint azok, akik nem nyertek. Izgalomtól vicsorgó, dühös, elkeseredett
kisemberek fokozták bennem az éhség keltette kimerültséget.
Azt mondják, a
felnőttek nem veszik észre az élet apró örömeit, nincs idejük négylevelű
lóherét találni. Pedig olykor mi sem egyszerűbb! …időhiányt elütve autóban
énekelni, korgó gyomorral a hentes pultnál jót kacagni. Morogni, majd első
látásra kilátástalannak tűnő helyzetemet kinevetni. Reggel kizárólag jobb
lábbal felkelni, madártollnak mindig megörülni, olvadt fagyit magamra
csöpögtetni, mosolyogva a mindenbe révedni.
Azt mondják,
nagyszerű az életem. …és igazuk lehet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése