vasárnapi

Bekuckózom magam a fotelba, ahol utoljára egy évvel ezelőtt olvastam. Akkor esett. Most csak néhány esőcsepp változtatja nyirkosra a levegőt . Nyomasztó vasárnap van. Valódi melankólia vesz körül, megmozdulni sincs kedvem, átadom magam a légnyomásnak, ami egyre jobban eltompítja a godolataim. Semmi nincs. Csak az ősz ízű kávé, a hétköznapi gondolatokat megörökítő könyv.
Gondolkodom, felidézem az eheti ködös reggelek emlékét. Amikor már az ágyban éreztem, hogy valami más kint. A dió is óvatosabban koppant az aszfalton. A köd minden zajt elnyelt. Teljesen más volt a reggel, vigyorogtam, örültem a nesztelen zajnak.

Mikor útnak indultam, még jobban mosolyogtam. Az őszi köd egy csoda, minden elveszíti szilárd körvonalait, a fák csak lebegnek a víz molekulái között.

Hívás jön, helyzet van. De nem hagyom, hogy kirángasson a melankóliából. Nincs kedvem híroldalakat bújni, információk után szaladni.
Vasárnap van. Noymasztó vasárnap, amikor a levegővétel is pihenés.