Súlyos csillagok
tarkítják a nyári eget. Mintha égi létüket megunva a halandók közé vágyna
megannyi fénygömb. Szigetel a sötétség, elnyomja a világ zaját, a gondolatok
moraját. Továbbáll az álom a fények bűvöletében.
Hintázva más a
világ, összemosódnak a történések, lecsiszolja a lendület az éleket. Kölcsönbe kapott
bölcsességgel borogatok.
Dinnye illatú
kacajok, kávé zamatából kirajzolódó emlékek, nehéz vörösbor ízű gondolatok népesítik
be az ég és a föld közötti egyre sűrűbb teret. A füst indái kötik össze a
horizontokat.
A billentyűk
fáradtságában értelmet, kusza képekben megoldást találva vetem magam a csillogó takaró alá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése