Édes vörösbor
ízével csábít a szabad ég alá a sötét. Régi égi rajzok képét várva foglalom el
a törzshelyet. Átalakul a várakozás, felhők takarják el a kusza képeket, csak
két csillag látványában merülhet el a hintázó. Hirtelen belekap a szél a
kötélbe, az elmúlt napok porát veti arcomba a légáram. Ijesztő árnyakat rajzol
a cseresznye lombja.
Kuszál, kócol,
cirógat, játszik a szél. Cinkos mosolyt rajzol az arcra, kacagva leng a hinta. Felüdülést
hoz a szél, nyugodtabb napokat sejtetnek a felhők, izzadtság helyett esőcseppek
rajzolnak majd képeket.
Mellőzi a ritmust
az éretlen szilva kopogása, helyette a szív zenél ütemesen. Szélnek eresztem a
kérdéseket, a por szövi tovább a terveket.
Nyári esték magányában mindig
magamra lelek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése