Feloldja a hőség
a lét szilárd körvonalait. Pajkos árnyakat vet a gőz a szelíd mindennapokra.
Lágy eső hűti le a hinta felforrósodott deszkáit, lángként táncol a szoknya a
hajnali szélben. Kivirágoznak a korábban kérdőjelekként tekergő indák, egyszer
beérnek az illatos válaszok.
Nem törik meg a
napfény a tó vizén, az orromig ér a fáradt napsugár. Újraszíneződnek az egykori
izgalmak. Diadalként tetszeleg a néhány órás emlék.
Állva hintázva,
magasba nyújtózva, a bőrt szellőztetve végtelen erdők fái közt szaladva keresem
az álmok telét.
Mosoly ragasztás
helyett elégedettséget varázsol az arcra az őszi barack idegesítően lecsurgó
leve.
Boldoggá nézni,
széppé gondolni, érthetően közölni, eleget tenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése