Szivárványok

Rutinná vált a rohanás. A kutya éneke elkergeti a hajnali álmokat, az autó zaja elnyomja a rigóéneket, a nevetés elodázza a szürke gondolatokat. Szinte észrevétlenül lopakodik a tavasz. Sárguló repce bukkan ki a zöldellő bokrok mögül. Csak a virágba borult fára emlékezem, meglep, hogy már minden átalakult. A szivárványok változást ígértek, de lejárati dátum és használati utasítás nélkül kaptam meg a jövendölést. Egyre beljebb tolom az ágyat, óriási teret hagyok magamnak. Zuhanó almaként kólint fejbe a felismerés, hogy minden változik és alig veszem észre, mert úgy gondolom, hogy mégis ugyanaz marad. Akár elégedetten hátradőlhetnék, de abban nincs semmi szivárványos.