Ajtók, folyosók,
új épületek, más világok tárulnak ki előttem, miközben én a kisujjamat sem
mozdítom. Egy helyben ülve élem meg, miként tágul a tudatom, hogy fogadja be az
új gondolatokat. Bizsergést érzek, miközben lapozok, mosolyogva emésztem a mondatokat,
nagyokat bólintok és felszabadít a felvilágosult eszme.
Mintha újra az
iskolapadban ülnék, egy éve még papírhalmazok borították körülöttem a párnákat.
Megszépültek az emlékek. Máshogy látom a múltat és szinte nosztalgiázva szívom be a jól bevált tea
illatát.
Minden egyes
elolvasott mondat megerősít, hitet, biztonságot és örömet ad. Élvezem az
elégedettség eufóriáját. Kicsit elbódít, „elringat, marasztal, egésszé gyúr”.
Furcsa dolog ez, egyszerű lenne a tavasz ra fogni azt, hogy világgá kürtölném a boldogságot.
A felismerés egy
kis teremtés és egy újabb lépés a következő ajtóhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése