Álom 3.0

Nem hittem volna, hogy ennyire jól esik elvárások nélkül létezni. Ha csak néhány órára is kiesni a megszokottból, teljesen újat látni, megélni. Nem várni a csodás megvilágosodásokat, meglepő megnyilvánulásokat, kényszerű kinyilatkoztatásokat. Egyszerűen rakni egyik lábam a másik után, követni az árnyékom és nem felébredni. Hagyni, hogy délben is az álmokból szőtt pókháló lepje be az arcom és dacolni az ellen, hogy újra visszakerüljek a valóságomba. Egy újabb álomból kaptam ízelítőt és néhány pillanatra eljátszok a vissza-visszatérő gondolattal, hogy aztán elmém nagyszekrényének tetejére tehessem, mint egy féltett, drága játékot, amit óvni kell.
Eltettem a játékot. Hazafelé vezetek, mellettem a fa, mögöttem a pontyok hangoskodnak. Valóságshowba illő szituáció, én is csak nevetek és érzem, hogy valami más kezdődik. Néhány napra új prioritások veszik át a gyeplőt. És én hagyom, mert tudom, hogy tudatlanul is én irányítok.