Könnyű megszokni a
hintaélményt. Van, hogy bújócskázik a lendület. Kacagva álcázza magát virágnak,
szélnek, élménynek, magától értetődő eredménynek. Lappangó boldogság tünetei festik
ragyogóvá az arcot. Az őszi szelek máshogy ringatják a hintát, új tervek
körvonalai fénylenek az égen, egyenes lábbal felfelé nyújtózva más távlatok
jelennek meg a csillagok között.
Könnyű a test,
laza izmok fonják körbe a csontokat, szárnyalni késztet a tiszta elme súlytalansága.
Visszanyújtózva,
valahol az ég és a föld határán találom meg az egyensúlyt üres és teli, roham
és lendület, vicsor és vigyor között.
Vár helyett
vágyni, ámulás helyett álmodni, felfogás helyett érezni próbálok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése