Magasba lendült a
hinta, a virágok indái ölelik a köteleket, egyre nagyobb a talaj és lábak
közötti távolság. Közelebb az égbolt. Perzselő nap érleli a gyümölcsöket. Ha nem
tudnak elszakadni, akkor ugyanaz a napfény éget barna foltot a húsba, hiábavaló
a fáradozás, selejtté válik az eredmény.
Emlékképeken alapuló
kósza képzetek és légből kapott fogadalmak oldódnak fel a napfényben. Meleg szellő
vinné tova az elme korlátait. Nyikorogva mozdulnak a rozsdásodó csövek, szimfóniába
érik a fogcsikorgatásuk.
Mint a kottán
dallam helyett sötét foltokat látó amatőr keze. Hiába fogná le a húrokat,
csalná elő a legkedvesebb dallamot, mégis fájdalmasan jajdul a hegedű.
Pillanatokból áll
össze a kép. Kimerevítve kívánatos a gyümölcs, érzelmek festik színesre az
emlékképeket, dallam helyett a szépen lefogott hangok sokasága csiklandozza a
fület.
Láthatatlan a hullámok
rezdülése.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése