Hosszú az út
odáig, amíg a gyakorlatban is igazolást nyer egy elmélet.
Végtelennek
tűnhet, olyakor fák szegélyezik, napfelkelték és naplementék szórakoztatják az
úton lévőt. Nem olyan ez, mint a betervezett kirándulás, spontán vándorlásból
áll az élet. Sem a googlemaps, sem az előre telepített navigáció nem ad pontos
útvonalat. Nincsenek koordináták, csak pillanatok, mosolyok, gondolatok,
felvázolt tervek, meghiúsult elképzelések, napok, hónapok… És egyszer csak
észreveszed, először nem hiszed, mert annyira nyilvánvaló. Nincs célszalag,
amelyet diadalittasan átszakítasz, és úgy gondolod, nincs tovább. Élsz, jársz. Egyedül, de mégsem.
Mint a
tankönyvekben, amikor az almafa alatt ülve fejen talál egy lehulló gyümölcs és
eszedbe jut a régi elgondolás, amelyet mindig is hittél, de másra hagytad volna
az aratást.
Önmagadat kell
megvalósítani ahelyett, hogy azt várnád, majd más mellet összefutsz vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése