Máshogy süt a nap, amikor kilépek az ajtón. Csak este veszem észre, hogy
elállt a szél, amikor egy másik ajtón lépek ki. előtte járatlan utakon vitt
előre az adrenalin. Elvegyültem a fürkésző tekintetek között, a munkagépek
vájta talajban sem botlott meg a lábam.
Mesevilág ez, ahol délután egy férfi hegedül a régiségkereskedésben. Ahol este
táncot lejt a Hold és a csillag a Dunán, ahol a híd fényei a kulisszák. Ahol, ha
nem nyílik az egyik, akkor beengednek a másik ajtón. Ahol eltűnnek a lejtők, ahol
smink helyett hamut viselnek az emberek. Piac rejtőzik a háztömbök között,
mosoly a néni arcán, meglepettség a munkásén.
Egy pillanatra nincsenek lehetőségek, sem kétségek. Estére csak a kézfogás
marad. És a rigófütty. Meg a futó szuszogása.
Jó megpihenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése