A nagy víznél ér
utol az alkonyat. Futnék a rózsaszín felhők után, elmenteném az ünnepi díszletet.
A baglyok tánca teszi teljessé a bált. A fagy tervezte a kulisszát, alkonyatkor
minden elveszíti szilárd körvonalait. Homályosabbak a berögzült gondolatok,
halványul a döntések kontúrja, csak a mosolyra húzódó ajkak és csillogó szemek
jelentenek biztos pontot a fagyos félhomályban. A vadludak és a repülőgép is
messze szállnak. Ők az állókép statikus, be nem fogható mozzanatai, a
hétköznapok lázadói, az időszámítás megtévesztői.
Bizonytalan léptekkel
lefelé sétálva, biztos léptekkel felfelé sietve. Sötét csöndben, vakító
napfényben ugyanolyan szép a Duna. Fagyos partja még megtartana, a közepe már
tovább sodorna.
Öröm elmerülni a
nagyvíz rengetegében. A jeges keretek közé ékelődött hullámok tovább erősítik a
tudat mantráját. Miden jól van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése