Credo

Hiszek egy Időben. A ciklikus, örökké önmagát ismétlő időben, ami újra és újra lehetőséget ad a változásra. Ami nem tűnik el. Figyel, követ és pont úgy múlik, ahogy számomra a lehető legmegfelelőbb.

Hiszek egy Életben, ami épp úgy alakul, ahogy én szeretném és mindig a legjobbat tárja elém. Olyan, mint egy szülő: dicsér, amikor megérdemlem, megsimogat, amikor szükségem van rá és dorgál, ha kell.

Hiszek a Találkozásokban, amik nem véletlenül alakulnak úgy, ahogy megéltem. Mert megtanultam, hogy nincsenek jelentéktelen találkozások. De megesik, hogy figyelmetlen vagyok, és csak utólag eszmélek rá egy egymásba botlás fontosságára.

Hiszek az Álmokban, amik utat mutatnak a mindennapi élet rejtett búvóhelyeihez. És ahol éjszaka fészket rakhat az elmém, hogy megpihenjen. Mert tudom, hogy ha eltévednék, elég kiterítenem az álomból szőtt térképet és újra megtalálom a helyes utat.

Hiszek Önmagamban. Mert én vagyok ez egyetlen, aki igazán hihet bennem. Aki ismeri a kockázatokat és az erősségeket. Tudja, mennyit érek. És tudja, hogy semmi nem ér ennél többet számomra a világomban.

…a Józanészben, a Jó borban, a Bizalomban, a Fejlődésben, a Nyújtózkodásban.

Az őszinte Nevetésben és a Mosolyban, ami mindannyiunk számára egyet jelent.

A Remegésben, amit olyakor nem egyszerű megmagyarázni.

A Beszédben, amit annyira egyszerű félremagyarázni.

A Szamárfülekben, amik mindig mást jelentenek.

A Betűkben, amik mindig segítenek.